A falu rövid története

Kazár község Nógrád megye északkeleti részének egyik legérdekesebb és legjelentősebb települése. A megyeszékhelytől, Salgótarjántól, illetve a 21-es számú főközlekedési úttól 7 kilométerre terül el, a Mátra hegység északnyugati lábánál.

Az első írásos feljegyzés Kazárról 1221-bol való, de a község határában található kelta település maradványai bizonyítják, hogy már jóval korábban lakott vidék volt. Sok régebbi és a legújabb kutatások is alátámasztják azt a feltételezést, miszerint a Kazár név a magyarokhoz csatlakozó, a Kazár Birodalomból kiszakadt, kazár (kabar) törzsek emlékét orzi. Ezt szimbolizálja a település saját címerében a két kéz által tartott magyar íj is.

A XV-XVI. században Székvölgyi-, Szőrösi puszta (ma kazári külterületek) még önálló életet élő kistelepülések voltak a falu közvetlen közelében. Székvölgy például Zekellő néven adózott az 1598-as megyei adóösszeírás alapján.

Mohács után Bardóczok, Ragyóczyak, Berényiek voltak a falu földbirtokosai. A Rákóczi szabadságharcot követo időkben 16 magyar házat írtak össze Kazáron, de a XVIII-XIX. században, a Goszthonyi, Jankovich és Osztroluczky családok birtokossága idején jelentős fejlődésnek indult. A parasztporták, szegényes faházak, vályogépítmények mellett jelentős úrilakok épültek abban az időben.

1863-ban földrengés pusztított. 1873-ban kolera néptelenítette el a falut. A XVII. századtól emlegetik a falu "palócfaház" néven ismert kultúrtörténeti értékeit. 1674-ben a falu akkori plébánosa lakott efféle házban. Az ilyen házakat követték időben a falu még itt-ott ma is látható régi vízelvezetős, féloszlopos tornácú palóc parasztházai, díszesen faragott oszlopokkal, a régi nagycsalád, a "hadak" gazdálkodásához, életmódjához igazodó lakásbeosztással, portakialakítással.

1861-tol megindult az üzemszerű széntermelés a környéken. Az eddig földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó faluban új tevékenységként jelent meg a bányászat. Mindez megingatta a gazdaságokat és így egyre többen az iparban kerestek megélhetőségi lehetőségeket. Az igazi változás az 1920-as években kezdődött, amikor a településen megnyitották az elso tárnát, majd a XX. század végére Kazár virágzó bányászfaluvá fejlődött. A Nógrádi Szénbányák Vállalat a nyolcvanas évek közepéig jelentős számban foglalkoztatta a helyi férfi lakosságot.

A bányászkodás mellett a falu lakossága elsősorban földművelőként, fakitermelőként, Salgótarjánban foglalkoztatott ipari munkásként élt.

A falu a XX. században sokszor élt meg bányabezárásokat. Ez utóbbi következményeként bekövetkezett létszámleépítések sok kazári családot érintettek érzékenyen, hiszen igen nehéz volt munkát találni a megyeszékhely ipari üzemeiben.

Kis beruházási igényű bányák még 1985-ig muködtek Kazár térségében. A bányák bezárásával egyidejűleg nyitották meg a Váci Kötöttárugyár kazári üzemét, amely a környék egyik legjelentősebb női munkaerőt foglalkoztató üzemévé vált. A jelenleg Axamo Kft. néven működő üzem ma is kiemelkedo fontosságú a településen élők foglalkoztatottságát tekintve.

Híres kazári emberek

A falu szülötte Szabó Gáspár zenetanár, festőművész, a Dűvő zenekar megalapítója. 1935-ben született egy sokgyermekes bányászcsalád gyermekeként. Tanulmányait a Békéstarhosi Zenei Gimnáziumban, a budapesti Pedagógiai Főiskolán és a debreceni Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta. Nyírbátorban kezdett komolyan foglalkozni a képzőművészettel. Elsosorban a festészet vonzotta. A legizgalmasabb szín számára a vörös volt. Képein megfigyelhető a teraszos kompozíció, a hármas tagoltság: a legalsó szinten a szenvedők, kiszolgáltatottak, középen a közömbösek, segíteni szándékozók és fönt azok jelennek meg, akik a megoldást magukban hordozzák, sokszor szimbólum formájában. 1992-ben bekövetkezett halálakor a település önkormányzata egy galéria felállítását határozta el, és 22 darab képet megvásárolt a művész alkotásaiból, melyek jelenleg a polgármesteri hivatal épületében tekinthetők meg.

A falu életében a XIX. század második felében meghatározó személyiség volt a falu papja, Szabó István író, műfordító. Homérosz két nagy eposzát - az Iliászt és az Odüsszeiát - ő fordította először magyarra. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak. 1857-1892 között publikált Kazári pap néven. Tudós hazafiként már korábban lángoló dicsérettel írt róla Kazinczy Ferenc. Szabó István méltán érdemelte ki a Molnár Péter somoskőujfalui szobrászművész alkotta mészkőszobrot, valamint a templom főbejáratánál függő emléktáblát. Felújított síremléke a kazári temetőben található. Emlékszobája 1997-ben nyílt meg a plébánián.